Üdvözöllek a Műhelyemben~

Itt a sok fonal, gyöngy, textília és kézműves eszközök alkotta "művészi rendetlenség" színes kavalkádja tárt karokkal és széles mosolyokkal vár - nézelődj bátran!

Itt minden kis apróság történetekre vágyik - talán épp a Tiédre.

Amikor elkezdtem a kézműveskedéssel komolyabban foglalkozni, minden elkészült, félig elkészült, milliószor újrakezdett, átalakított dolognak (amigurumiknak főleg) volt egy története. Ezek közül hadd meséljek el egyet...

Nem sokkal érettségi előtt kezdtem neki a horgolásnak és több kisebb projekttel foglalkoztam, fejlesztettem magam. Kollégistaként együtt laktam több kedves baráttal, akik közül az egyik egyszer csak megkérdezte tőlem, hogy készítek-e neki egy békát. Hogy miért pont békát? Nos... senki sem tudja - még ő sem. De két nap múlva a béka ott csücsült az ágya fölötti polcon, törökülésben meditálva.

Természetesen el is kellett egyből nevezni - s erre nem is lett volna más alkalmasabb illető, mint egy másik barátunk, akit eredetiségben (no meg bolondságban) nem lehetett utolérni. Vázolom a párbeszédet:

- Hallod, Mosi, mi legyen a neve?

Mosi felnézett az ágyán tornyosuló óriási rum... akarom mondani kollázsból, egyetlen pillantást vetett a békára, majd vérkomoly tekintettel a szemünkbe bámult:

- Brüco.

Semmi cécó, semmi faxni. Egyszerűen... Brüco.

Brüco elkísérte bennünket érettségizni, ott volt az összes hülyeségünknél, amit az utolsó hetekben leműveltünk a koliszobában és azóta is hű társként meditál a barátnőm szobájában.

Ahogy telt az idő, az élet szaladt velem tovább, s egyre csak ontottam a kis csöppségeket: akár a vonaton vagy az állomáson, pihenésképp az egyetem legkényelmesebb hintaágyában - de akár este, alvás előtti gondolatcsitításként. Amikor a tábor roppant hadsereggé bővült körülöttem, arra gondoltam, hogy szeretnék másoknak is örömet okozni, akár egy hű társ személyében; egy puha felső/pulcsi/sapi/kézmelegítő vagy bármi egyéb képében; akár egy-egy csinos népi vagy modern ékszer csillanásában... de a lista folyamatosan bővül, mint egy kíváncsi gyermek világának szigeteinek száma.

Ha van valami kérdésed, kérésed, ne habozz velem felvenni a kapcsolatot~

Dorci vagyok, a PTE Művészeti Karának hallgatója, aki tanulmányai mellett rengeteg hobbit űz - örülök, hogy az egyik szeletének varázsába Téged is bevonhatlak!

Ezer puszi, sok-sok ölelés~