Az erdei tisztás szélén, a moha borította pálya közepén két focista manó, B1 és B2, izgatottan gyakorolt. Mindketten büszkén viselték zöld-fehér mezüket és hozzáillő sapkájukat, amelyeken a nevük arany szálakkal volt kihímezve. A pálya szélén állt különleges labdájuk, amit maguk faragtak ki egy nagy dióhéjból, és gondosan bevontak varázslatos gombaszövettel, hogy könnyen pattogjon.

– B1, adj egy hosszút! – kiáltotta B2, miközben a tisztás túloldalán helyezkedett.

– Jövök, B2! Fogd! – válaszolta B1, és egy nagy lendülettel elrúgta a labdát.

A labda pontosan B2 lábai elé érkezett. Ő azonnal megtolta, majd egy bámulatos csel után visszapasszolta B1-nek. A moha alattuk ruganyosan hajlott, miközben minden mozdulatukban ott volt a játék iránti lelkesedés.

Hirtelen egy kis erdei nyúl ugrott elő a bokrok közül. Érdeklődve figyelte a manók játékát.

– Nézd, új szurkolónk van! – nevetett B2.

– Akkor ideje megmutatni a híres ollózós gólunkat! – kiáltotta B1.

B2 felívelte a labdát, B1 pedig elrugaszkodott a földről, és tökéletes ollózással bejuttatta a labdát a két faág közé, ami a kapujukat jelölte. A nyúl tapsolta a füleit örömében, a manók pedig diadalittasan pacsiztak.

– Ez az, B1! A legjobb csapat vagyunk az erdőben! – mondta B2 büszkén.

– És a legvidámabb is! – tette hozzá B1, miközben felkapták a labdájukat, és újabb trükköket kezdtek gyakorolni.

Így telt a napjuk, tele nevetéssel, focival és barátsággal, miközben az erdő minden lakója csodálattal figyelte őket.