Volt egyszer egy apró horgolt amigurumi vudu baba, akit mindenki csak Pötinek hívott. Bár első pillantásra kicsit szokatlanul nézett ki – egyik szemét egy régi gomb díszítette, a másik pedig fényesen csillogott –, Pöti valójában a legkedvesebb kis kulcstartó volt a világon.

Pöti feladata különleges volt: őrizte gazdája kulcsait, de közben titokban vigyázott a lelkére is. A mellkasán lévő piros “X” nem átok jele volt, hanem egy kis varázslat, amely minden nap bátorságot adott annak, aki magával vitte. A szürke öltések pedig a régi kalandok nyomai voltak, amelyekre Pöti büszkén tekintett vissza.

Egy este, amikor a szél hangosan dobolt az ablakon, a kulcstartó csöndben megremegett a táskában. Érezte, hogy szükség lesz rá. Amint a gazdája a kulcsok után nyúlt, Pöti egy aprócska, láthatatlan melegséget sugárzott – és a félelem elszállt.

Így jött rá mindenki: ez a horgolt amigurumi vudu baba nem balszerencsét, hanem apró mindennapi csodákat hordoz. Pöti pedig azóta is ott csüng a kulcskarikán, készen arra, hogy bármikor megvédje azt, aki a szívébe fogadta.