Szürke szúnyog lánykérőben
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy apró, amigurumi szürke szúnyog, akit Szellőnek hívtak. Szellő nem volt olyan, mint a többi szúnyog. Míg a társai folyton a vérszívással voltak elfoglalva, ő sokkal inkább a virágok illatát és a természet szépségeit kedvelte. A barátai gyakran ugraták, amiért más volt, de Szellő mindig mosollyal az arcán folytatta útját.
Egy napon, miközben a réten repkedett, meglátott egy másik amigurumi szúnyogot, aki rögtön elvarázsolta őt. Ő volt Csepp, egy gyönyörű, finom mintákkal horgolt szúnyoglány. Szellő azonnal tudta, hogy valami különlegeset kell tennie, hogy elnyerje Csepp szívét. De hogyan? Hiszen a vérszívás nem éppen romantikus gesztus.
Egyik este, miközben a csillagokat bámulta, Szellő fejébe ötlött a tökéletes ötlet. Másnap kora reggel kirepült a rétre, és elkezdte gyűjteni a legszebb virágokat, amiket csak talált. Színes szirmok, illatos bimbók – mindent összegyűjtött, amit csak lehetett. Óvatosan egy csokorba rendezte őket, ügyelve arra, hogy minden virág tökéletesen álljon.
Mikor eljött a nap, hogy találkozzon Cseppel, Szellő szíve hevesen dobogott. Kicsit izgult, de tudta, hogy ez az ő nagy pillanata. Amikor meglátta Cseppet a kedvenc viráguk mellett lebegni, mély levegőt vett, és odarepült hozzá.
– Csepp, szeretnék valami különlegeset mondani neked – kezdte Szellő, miközben előhúzta a virágcsokrot a háta mögül. – Tudom, hogy a szúnyogok vért szívnak, de én mindig is más voltam. Nem akarok vért szívni, én szeretnék veled együtt repkedni a virágok között, és élvezni az élet szépségeit. Kérlek, légy a társam ebben a különleges utazásban.
Csepp meghatódott, és könnyek szöktek a szemébe. Még soha senki nem tett érte ilyen kedves dolgot. Szellő virágcsokra és szavai teljesen elvarázsolták.
– Szellő, ez gyönyörű. Igen, elfogadom a kérésedet – mondta Csepp, és a két kis amigurumi szúnyog boldogan repült együtt tovább.
És így történt, hogy Szellő és Csepp együtt élték tovább boldog életüket, mindig a virágok és a természet szépségei között, bizonyítva, hogy a szeretet és a kedvesség mindenkit megváltoztathat, még egy szúnyogot is.
Egy napon, miközben a réten repkedett, meglátott egy másik amigurumi szúnyogot, aki rögtön elvarázsolta őt. Ő volt Csepp, egy gyönyörű, finom mintákkal horgolt szúnyoglány. Szellő azonnal tudta, hogy valami különlegeset kell tennie, hogy elnyerje Csepp szívét. De hogyan? Hiszen a vérszívás nem éppen romantikus gesztus.
Egyik este, miközben a csillagokat bámulta, Szellő fejébe ötlött a tökéletes ötlet. Másnap kora reggel kirepült a rétre, és elkezdte gyűjteni a legszebb virágokat, amiket csak talált. Színes szirmok, illatos bimbók – mindent összegyűjtött, amit csak lehetett. Óvatosan egy csokorba rendezte őket, ügyelve arra, hogy minden virág tökéletesen álljon.
Mikor eljött a nap, hogy találkozzon Cseppel, Szellő szíve hevesen dobogott. Kicsit izgult, de tudta, hogy ez az ő nagy pillanata. Amikor meglátta Cseppet a kedvenc viráguk mellett lebegni, mély levegőt vett, és odarepült hozzá.
– Csepp, szeretnék valami különlegeset mondani neked – kezdte Szellő, miközben előhúzta a virágcsokrot a háta mögül. – Tudom, hogy a szúnyogok vért szívnak, de én mindig is más voltam. Nem akarok vért szívni, én szeretnék veled együtt repkedni a virágok között, és élvezni az élet szépségeit. Kérlek, légy a társam ebben a különleges utazásban.
Csepp meghatódott, és könnyek szöktek a szemébe. Még soha senki nem tett érte ilyen kedves dolgot. Szellő virágcsokra és szavai teljesen elvarázsolták.
– Szellő, ez gyönyörű. Igen, elfogadom a kérésedet – mondta Csepp, és a két kis amigurumi szúnyog boldogan repült együtt tovább.
És így történt, hogy Szellő és Csepp együtt élték tovább boldog életüket, mindig a virágok és a természet szépségei között, bizonyítva, hogy a szeretet és a kedvesség mindenkit megváltoztathat, még egy szúnyogot is.
Képek a termékről
Messenger
