Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy zsemleszínű horgolt tacskó, akit Fánkinak hívtak.

Fánki nem egy átlagos horgolt kutyus volt, hiszen minden reggel, amikor a gazdái még mélyen aludtak, titokban kutyajógát tartott a plüssállatoknak. Mindenki imádta Fánki hajlékonyságát, kivéve a macikat, akik úgy gondolták, hogy Fánki mozdulatai inkább hasonlítanak egy összegubancolódott fonalgombolyagra, mint jógapózokra.

Egy nap a macik eldöntötték, hogy megszerzik Fánki horgolt farkincáját, mert azt hitték, attól lesz ilyen különleges a mozgása. Ám amikor sikerült elcsenniük, kiderült, hogy a farkinca nem varázslatos, csak egy jól megkötött csomó. Így Fánki tovább folytatta a reggeli jógaórákat, a macik pedig kénytelenek voltak részt venni rajtuk, mert mindenki más annyira élvezte.

Fánki azóta is boldogan jógázik, és minden reggel mosolyt csal az arcokra – kivéve a macikéra, akik azóta is remélik, hogy egyszer egy rendes jógaoktató váltja majd fel Fánkit.